Mit Eszik A Ló - Miért Eszik A Magyar? &Quot;Annyi A Tiéd Amit Megeszel!&Quot; Videjó | Olkt.Net
Ez az adagja a kaszált fűnek, a zöld moharnak, a rozsnak, az árpának, a zabnak, a szudánifűnek. Ha a szükség megkívánja, etethetünk zöld cukorcirkot és kukoricacsalamádét is, bár ezek nagy víztartalmuk folytán inkább a szarvasmarhák takarmányai. A pillangós zöldtakarmányokból (lucerna, baltacim, bíborhere, bükköny, zabosbükköny, őszi és tavaszi takarmánykeverékek) az említett adagnak a felét, 2/3-át adjuk, mert különben fehérjékből pazarolnánk, és a ló különben sem igényli a nagy fehérje-adagot. A téli takarmányozás alapja a széna és valamilyen nedvdús takarmányféle. A keményszálú szénákat különösen szereti a ló, a jóllakottság érzetéhez 6-10 kg széna kell. A ló munkája, fajtája, testtömege határozza meg, hogy mennyi szénát adjunk. A hidegvérűek általában 10 kg-ot, a melegvérűek 6-8 kg-ot, a pónik 1%-21/2 kg-ot fogyasztanak. A gyors versenylovak 3-4 kg szénát ehetnek, különben nagy holtterhet vinnének a versenyben. A 3 kg-nál kisebb szénaadag a kifejlett nagylónál már hátrányos, mert ekkor gyomor- és bélpanasz léphet fel, étvágytalan lesz az állat és lefogy.
Mit tudnak a tabletek
Amint viszont ebből a környezetből a lovat kiszakítjuk, és munkára fogjuk, az energiaellátásáról is gondoskodnunk kell. Legyen az mezőgazdasági munka, hobbilovaglás vagy a hivatalos lovassportok bármelyike, az már nyilvánvalóan a munka mértékével arányos, plusz külön takarmányigényt jelent. A plusztakarmányt szénával kielégíteni nem lehet, mert akkora tömeget kellene megenni a lónak, amit nem bír. Koncentráltabb takarmányra van szükség, vagyis abrakra. A ló abrakja alapvetően, de nem kizárólagosan, a zab. A legegyszerűbb lóétrend három dologból áll: gyepszéna, zab, nyalósó. Azt azért el kell mondani, hogy ezzel a nem túl változatos étrenddel a különböző ásványianyag- és vitaminellátást nem lehet optimális szinten biztosítani. Életben marad természetesen a ló, ha csak ezt eszi, sőt kiváló kondícióban is lehet, de biztos, hogy bizonyos tekintetben nem kielégített az ellátása. Mindez természetesen nagyban függ a széna és zab minőségétől, beltartalmi értékeitől is. Ha a széna többször megázott, rossz minőségű, netán penészes, a zab pedig nagyon könnyű, szintén gyenge minőségű, akkor hiába teszünk lovunk elé bármennyit is belőle.
A kiindulási pont ebben a kérdésben is a szokásos. Mit evett a ló évmilliókon át, főként mit evett az utolsó kb. tízezer évben? A lényeg: a ló növényevő, legelő állat. Takarmányait, táplálkozási szokásait is ez határozza meg. A ló egyszerre keveset eszik, de folyamatosan eszik, akár napi 15-16 órán keresztül. A gyomra kicsi, így nem tud egyszerre hosszabb időre elegendő táplálékot felvenni. Legel és közben bandukol. Elsősorban a hajnali, reggeli órákban és a délutáni, esti órákban legel, a déli hőségben (mármint nyáron), ha teheti, delel, pihen az árnyékban. A lóra jellemző, hogy kedveli az erős szálú, ropogós fűfélék et, és ezeket a magas rosttartalmú táplálékokat sajátos emésztőrendszere (kis gyomor, nagy vakbél) segítségével kiválóan hasznosítja. A legelés amellett, hogy biztosítja a szükséges tápanyagokat a ló számára, megnyugtatja, kiegyensúlyozottá teszi, tüdeje, keringési rendszere, izomzata, ízületei megfelelően fejlődnek az állandó mozgástól, friss levegőtől, napfénytől. A létfenntartását, tápanyagszükségletét a jó minőségű legelő minden további nélkül kielégíti.
Ha muszájból lucernaszénát etetünk, adjuk jó minőségű, lehetőleg zabszalmával keverve. Jó minőségű zabszalmát egyébként önállóan is etethetünk a lóval rostigényének kielégítésére – és unaloműzőnek is kiváló. A zab tehát a ló alapabrakja. Miért éppen a zab? Azért, mert a zab termésének szerkezete hasonlít leginkább a ló eredeti takarmányához, magas a nyersrosttartalma, így a ló számára könnyen emészthető és nagy mennyiségben fogyasztva sem okoz emésztési problémákat. Az egészséges fogazatú ló a zabot könnyedén megrágja, viszont megfigyelhető, hogy nagyon gyakran sok egész zabszem is található a ló trágyájában. Ezek a szemek megrágatlanul, emésztetlenül haladtak végig a tápcsatornán. Ez öröm a verebeknek, de nem öröm a gazdának, mert ez tiszta kidobott pénz. Éppen ezért a zabot célszerű előzetesen egy zabroppantón keresztül engedni, ami nem darálja meg a szemeket, de megroppantja, így a rágást és feltárást segíti, a takarmányozás lényegesen gazdaságosabbb, a ló kondíciója észrevehetően jobb lesz.
Egyébként a zabra ugyanúgy igaz, hogy csak az aratás után több hónappal, megfelelő száradás és utóérés után etethető, lehetőleg a következő év elejétől. Ennek élettani magyarázata már a szakkönyvek témája, de ennyit minden lótartónak tudni kell. Búzát, rozsot, tritikálét lehetőleg ne adjunk a lónak. Igaz az utóbbi években eltrjedt tritikálét durva dara formájában sokfelé etetik, én mégis azt javasolom, hogy maradjunk meg a zab-árpa-kukorica etetésénél. Személyes tapasztalatom szerint az 50% zab 25-25% árpa és kukorica kiváló abrak a ló számára. E mellé természetesen szükséges a megfelelő, lovak számára készített nyalósó folyamatos etetése is. …folytatása következik. forrás: Novotni Péter, Magyar lovak c. könyv Szerző: Bartalis Melinda Az fotográfusa és társszerkesztője. A lovak őszinte csodálója, a lovassportok rajongója, a fényképzés szerelmese, amatőr lovas. További írások...
A csikók megfelelő növekedési erejének kihasználásához viszont szükség van abrakkiegészítésre. Igaz, egykor senki nem adott abrakot a csikóknak, de nem is várta el tőlük senki, hogy 2-3 éves korukra megközelítsék kifejlett koruk méretét, ami bottal mérve 165-168 cm körül van egy átlagos félvér ló esetében. Eleink lovai ennél nagyjából 30 cm-rel alacsonyabbak voltak (bár őseink is alacsonyabbak voltak nálunk). Amint a legelő fűhozama már nem megfelelő, adni kell lovainknak jóminőségű szénát, esetleg egy kis abrakot kiegészítésképpen. Mivel a ló a legelőn sokat mozog, így a gazdaságos legeltetés érdekében célszerű a rendelkezésre álló területet több (3-4) szakaszra felosztani, és amikor az egyiket lerágták, úgy engedni őket a következőre. A lovak egyébként hihetetlen méretű zöld területeket képesek rövid idő alatt sivataggá változtatni, ha nem gazdálkodunk okosan a lehetőségeinkkel. Az ősi életformát folytató lónak, vagyis amelyiknek nem kell különösebb munkát végeznie, csak sétálni a legelőn, annak elegendő az ősi takarmányozás, a legelés.
• Mindenünk a ló
Vitatott volt, hogy lehet-e a lóval szilázst etetni. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a szilázs nem való lónak, csikónak. S amikor nemcsak próbaetetéseket végeztünk szilázzsal, hanem főleg a hidegvérű lovak és csikók teljes táplálóanyag-szükségletét szilázs formájában adtuk, a melegvérű lovak 15 kg-os napi adagjukat jó étvággyal elfogyasztották minden különösebb hátrány és egészségügyi károsodás nélkül, meggyőződhettünk róla, hogy a romlatlan, földes szennyeződéstől mentes szilázs igenis etethető lóval. A hidegvérű igáslovak jó szilázsból 15-25 kg között fogyaszthatnak naponta. Kísérletesen hónapokon át etettük a maximális adagot anélkül, hogy a lovak munkavégzésébe, egészségi állapotába bármi hátrányt észleltünk volna. De ahogy a csalamádékukoricát is csak szükségből etetjük lóval, úgy a silókukoricából vagy a teljes kukoricanövényből készített szilázs sem a lónak való. A lónak való zöldtakarmányokból (lucernából és silókukoricából) készült szilázs viszont elsőrendű takarmány. Így szénát és abraktakarmányt takaríthatunk meg és vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag fejadagot állíthatunk össze.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
A tavaszi szalma (elsősorban a zab és az árpa szalmája) a gyenge minőségű szénáknál jobb. Súlyos problémát, betegséget okozhat, ha rozsdás, rothadt, penészes szalmával almolunk, vagy ha egyáltalán nem tesznek szalmát a ló alá (homokkal, rizsszalmával almolnak), ilyenkor fokozott figyelmet kell a szénaellátásra fordítani, mert nem tudja annak hiányát (rossz minőségét, elégtelen voltát) az alomból pótoltatni. Vannak olyan értékes versenylovak, sportlovak, amelyek annyit ennének az alomból, hogy nagy hasuk lenne". Ezek szalmafogyasztását szájkosárral korlátozzuk. Kisüzemi, de takarékos szálas etetési módszer, ha a szénából, szalmából szecskát készítenek (a lónak rövid, 2-3 cm-es szecska való), s ezt sós vízzel, melasszal keverik, s 1-2 órát állni hagyják. Ilyenképpen lehet megetetni a pillangósok lehullott levelét, hajtásait is, amelyet a jászolból nem eszik meg a ló. Amikor tavasszal elkezdjük a zöldtakarmány etetését, jó, ha kisebb adagját szalmával, pelyvával, szecskával összerázzuk és így szoktatjuk hozzá a lovat az egyre növekvő adagjához.
- Az alapító film sur imdb
- Mit eszik a ló video
- Mit eszik a ló word
- Mit eszik a ló 2
- Mutatjuk a legmegbízhatóbb autók listáját - Autónavigátor.hu
- Mit eszik a ló 1