Móricz Zsigmond Tragédia
A mű ezen, második szerkezeti egysége végigkíséri Kis János küzdelmét a tömérdek étellel és vélt küldetésének megfeneklését. Mindeközben az író érzékelteti a lakodalom többi menetét és többi szereplőjét is. Az egész vendégsereg kicsattanó kedvben van, mindenki mindenkivel beszélget, a hangulat a tetőfokára hág. A főhős ekkor ébred rá, hogy mennyire egyedül van a világgal, hogy személye mások számára jelentéktelen, továbbá azáltal, hogy nem közeledik másokhoz, elzárkózik a külvilágtól, így a többiek sem vesznek létezéséről tudomást. A mű befejezéseképpen szükségszerű Kis János halála, mivel őrült rögeszméje csak étel általi halála révén teljesedhet ki. Móricz szomorúan írja le a haláltusát, ("Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se fel. ";"Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett. ") ámde a lakodalom résztvevői tudomást sem vesznek róla, fel se tűnik nekik. ("Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.
Julia zsigmond
"Kieszem a vagyonából", azaz csak azért eszik, hogy neki kárt okozzon. Gyűlöli Sarudyt, dühös rá, csak azért is kárt akar okozni neki. A fia viszi hozzá az ebédet, s nincs a fiához egy jó szava, nem törődnek egymással. Se a fia vele, se ő a fiával. Hidegek, közönyösek egymással szemben, és csak az étel érdekli mindkettőjüket. Ennek tudatában kibővül a cím értelme: lelki tragédiáról is szó van. Kis Jánossal senki se törődik, de ő se törődik senkivel. Nem fontos neki se az élet, se a család, se a szeretet, egyedül az evés érdekli, fő vonásai a mohúság és az irigység. Még saját fiának sem hagy a fazék alján semmit az ebédből. Élete nagy kihívásának azt tekinti, hogy mindent megegyen a lakodalomban. Hihetetlen, hogy egy olyan kicsi közösségben, ahol mindenki mindenkit ismer, így el tudjon tűnni, ilyen észrevétlen tudjon lenni, és minden életcél nélkül elvesszen. Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2
Móricz
- Magyar versek
- Vilmos zsigmond susan
- Zsigmond dora menswear
- Pedikűr budapest ix kerület
- Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Móricz zsigmond tragédie grecque
- Domino kártya
- Móricz Zsigmond Tragédia c. művének elemzése | doksi.hu
- Vilmos zsigmond movies
- Susi zsigmond
Értékelés: 8 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: A novellát felolvassa: Bessenyei Ferenc. A beszélgetés résztvevői: Kristó Nagy István, Tarján Tamás. Egyéb epizódok: Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Kis János sorsát a társadalmi feszültségek és saját ösztönalkata határozzák meg. A falusi parasztságon belül éppoly éles volt az egyes rétegek közti ellentét, mint az egész társadalmon belül. Ez az oka, hogy sérelmeiért kárpótlásul a főhős ki akarja enni a vagyonából Sarudyt. Kis János kapcsolata más szereplőkkel Kis Jánosnak senkivel nincs emberi kapcsolata: se a fiával, se a többi paraszttal. Társaitól elvonul, és csak egyszer nevetett életében: az apja halálakor. Akkor is, amikor Sarudy összehívja őket, hogy meginvitáljon mindenkit a lánya lakodalmába, Kis János a háttérben marad, nem tart a többiekkel. Mindenki örül a lakodalomnak, csak ő szótlan. Míg mások jókedvűen szórakoznak és élvezik az életet, ő csak lustán heverészik és az ételről ábrándozik. Sajnáltatja magát, hogy milyen szegény, és rettentően irigy a gazdag Sarudyra, akinek a jelleméről semmit nem tudunk meg, de annyi biztos. hogy Kis János gyűlöli, amiért neki több jutott. Nincs vele közvetlen kapcsolata, a mű során egyszer sem beszélnek egymással.
Nick zsigmond
A mű cselekménye az alföldi pusztán játszódik aratás idején idénymunkások körében. Mindössze 1, 5-2 nap alatt lejátszódik a történet. A szereplők éppen déli pihenőjüket töltik, Kis János pedig a többiektől külön egyedül eszi meg almásételt, fiával mit sem törődve. Már itt fény derül arra, hogy gondolatai csak az evés körül forognak. A lakodalom hírére lázong, amiért nem hívták még ez idáig őket, az aratókat. Az alaphelyzet kibillentő oka, hogy a gazda, Sarudy az aratókat is meghívja lánya lakodalmába. Az esemény felbolygatja a parasztok életét. Ez meghatározza a novella szerkezeti felépítését, mégpedig a mű 2 szerkezeti egységre tagolható. Egyrészt az aratás közbeni pihenő elmélkedéseiről, a lakodalom várásáról, és végül a lakodalom Kis János számára végzetes kimeneteléről. A novella főszereplője Kis János, egy a sok paraszt közül, nem lényeges szereplő Móricz számára, nem is tudjuk meg egyértelműen, hogy néz ki. Külsejére egyrészt a "szeplős, málészájú" fiúnak az apjához való nyomatékos hasonlítása ("ijesztően hasonlított hozzá"), másrészt a szereplő jellegtelenségére vonatkozó néhány tagadó ("nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes"), ill. állító formájú megjegyzés utal ("két szeme volt meg egy orra"; "felkelt"; "megházasodott").
Egész nap készült a nagy feladatra, koplalt, éhezett, mintha érezte volna, hogy erején felüli feladatra vállalkozik. A vacsorán nem válogatott, nem beszélgetett, csak evett, s megrémült, amikor a jóllakottságot megtapasztalta. Úgy érezte, hogy saját korlátaiba ütközött, amelyet neki le kell döntenie. Az erőltetett evés, a fuldoklás egy kétségbeesett rúgkapálás volt a sors ellen. Halálát nem vette észre senki, mint azt sem, hogy valaha is élt. Ez volt Kis János igazi tragédiája: értelmetlen volt a lázadása, semmi sem változott. Naturalisztikus módon írja le az író a vacsora körülményeit, a falánkul, majd gépiesen zabáló Kis Jánost, a keserves erőlködését, fuldoklását, halálát. A naturalizmus jelenlétét mindvégig érezzük a novellában az emberi kapcsolatok ábrázolásában, Kis János és környezetének bemutatásában. Mellékszereplőként feltűnik a kiszolgáltatott sorsú feleség, a perspektíva nélküli fiú, akinek a sorsa az apjáéval azonos, Sarudy, a nagygazda és a háttérben a nyomorban élő magyar paraszti világ.
Egész életében nélkülözött, éhezett s egyetlen dolog érdekelte igazán: az evés. A vegetatív ösztönélet szintjére süllyedt, nem voltak nemes érzései, álmai emberi kapcsolatai. Feleségét verte az étel miatt, fiával nem beszélgetett, senkihez sem szólt sem munka közben, sem a lakodalmas asztalnál. Nem volt igénye az emberi kapcsolatokra. Egyszer nevetett életében az apja halálakor, amikor összevesztek egye tál galuskán. Az apja meg akarta ütni, de leesett és meghalt. Álmodozni csak az ételről szokott, bár nem volt összehasonlítási alapja más ételekkel, gyenge löttyöket evett. Csak a saját lakodalmán lakott jól. Ha tudat alatt, álmában egyet rúgott, mintha a szegénységet rúgta volna el magától. Lázadása nem volt tudatos, hanem ösztönszerű. Amikor Sarudy meghívta őt is a lánya lakodalmára, érezte, hogy eljött az ő ideje, elhatározta, hogy kieszi a vén Sarudyt a vagyonából. Ösztönösen érezte, hogy ez a lázadás a kiút a nyomorból. A lázadás módja groteszk volt és szánalmas, olyan, mint ő maga.
Ez az elhatározás abszolút nem reális, a cél együgyű és nevetséges lázadás. Az elkeserítő az, hogy Kis János ezt hősies küzdelemnek, feladatnak tartja. Ezek után a főhős gondolatai csupán a közelgő lakodalom körül járnak. Saját gondolatait túllicitálva tűzött ki képtelenebbnél képtelenebb ételmennyiségeket, melyeket el kíván fogyasztani. Különös szerepe van a drótozott edénynek a szövegben, mely kétszer is szerepet kap. Először a mű elején, a pihenő folytán ráragadt a lábára, majd lerúgta, mintha a szegénységet, az éhezést kívánná lerúgni magáról. Majd miután kiderült a lakodalom és elmélkedett mennyit fog enni és ezt a mennyiséget ellentétbe állította azzal, hogy egész életében csupán annyit evett, amennyi beleférne abba a drótozott edénybe, melyet a mezőn a minap felrúgott. ("Ha azután együvé öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha, - avval tán még az az ócska fazék se lenne tele, amit ma felrúgott a mezőn. ") A lakodalmi ebéd közben Móricz Kis János elszántságát úgy érzékeltette, hogy a főhős már az első fogásnál eltelt, mivel hozzászokott, hogy keveset eszik, de nem adta fel, megevett mindent, amit elé raktak, amit enni lehetett.